Melody Beattie : Március 10. CSALÁDBAN ÉLNI
2017.03.10 09:13
„Negyvenhat éves voltam, amikor végre bevallottam magamnak és valaki másnak, hogy a nagyanyámnak mindig sikerült elérnie, hogy bűnösnek higgyem magam, és úgy érezzem, mások uralkodnak rajtam.”
(Név nélkül)
Nagyon szerethetjük és kímélhetjük családunkat. Családunk tagjai is szerethetnek, és kímélhetnek bennünket, de némelyik újra meg újra függő helyzetbe hozhat, sőt olykor a szégyen, a düh, a bűntudat vagy a tehetetlenség szakadékába taszíthat.
Némelyik családtagtól nagyon nehéz érzelmileg elszakadni. Nehezen különíthetők el az ő problémáik a mieinktől. Nehéz feladat a saját akaratuk érvényesítése.
Nehéz, de nem lehetetlen.
Az első lépés a felismerés, és az elfogadás. Hogy felismerjük: ez a helyzet. Hogy bűntudat nélkül vegyük tudomásul a saját érzelmeinket, gondolatainak. Felesleges a családtagjainkat hibáztatni. Ugyanilyen felesleges magunkat vádolni vagy szégyellni. Célunk annak elfogadása, hogy szabadon megválaszthatjuk, mire van szükségünk azért, hogy ebben a bizonyos kapcsolatban is megőrizhessük önmagunkat. Megszabadulhatunk a múlt sémáitól. Meggyógyulhatunk. Célunk a továbblépés.
Felsőbb Erőm, kérlek, add, hogy ma türelmes legyek magamhoz, miközben azt tanulgatom, hogyan viselkedjek gyógyulásomat elősegítendő saját családom tagjaival szemben. Segíts felismernem és elfogadnom, mit kell tennem ezért.