Melody Beattie : November 03. TAGADÁS

A tagadás a társfüggőséghez tartozó viselkedésmódok termékeny táptalaja. Ebből a talajból fakadhatnak betegségeink és különböző kényszeres vagy függő viselkedésmódjaink is.

A tagadás az alvásra emlékeztet, ezért zavaró. Nem tudjuk, mit teszünk, amíg ki nem mászunk belőle. Nem segít, ha kényszerítjük magunkat – vagy bárki mást – arra, hogy nézzen szembe az igazsággal. Addig nem fogunk szembenézni a tényekkel, amíg nem állunk készen rá. És mások is így vannak vele. Lehet, hogy egy pillanatra bevalljuk az igazságot, de egészen addig tagadjuk, hogy tudjuk, amit tudunk, amíg nem érezzük magunkat biztonságban, amíg fel nem készültünk arra, hogy megbirkózzunk vele. Segíthet, ha beszélünk róla azokkal a barátainkkal, akik ismernek, szeretnek, támogatnak és erősítenek. Segíthet, ha tapintatosak vagyunk, szeretjük és erősíteni tudjuk magunkat. Segíthet, ha megkérjük magunkat és Felsőbb Erőnket, hogy vezessen el a változáshoz és segítsen át rajta. Az elfogadás felé az első lépés a tagadás. A tagadásból valókikeveredés első lépése pedig annak elfogadása, hogy tagadunk valamit, azután, pedig hagyjuk, hogy túllépjünk rajta.

Istenem, segíts, hogy elég biztonságban érezzem magam ma, elfogadjam, amit el kell fogadnom.