Melody Beattie : Október 12. LEGYÜNK GYENGÉDEK MAGUNKHOZ A VESZTESÉGEINK IDEJÉN

A változáshoz vagy a veszteséghez való alkalmazkodás energiát igényel. A gyász elszívja az erőt, néha teljesen kimerít. Vannak, akiknek „be kell gubózniuk az átalakuláshoz”, ha veszteség éri őket – ahogy Pat Carnes fogalmaz. Fáradtabbak lehetünk, mint máskor. Talán átmenetileg nem voltunk jók életünk bizonyos területein. És hálószobánk biztonságába bújnánk, menedéket keresve. A veszteségeket nehéz feldolgozni. Teljesen kifáraszthat minket. Helyes, ha gyengédek vagyunk magunkhoz, amikor változást vagy veszteséget élünk át. Igen, a gyógyulás elveihez továbbra is ragaszkodunk. De együttérzést tanúsíthatunk önmagunkkal szemben. Ilyenkor nem kell többet várnunk magunktól, mint amire képesek vagyunk. Még annyit sem kell elvárnunk, amit máskor elvárhatunk. Több pihenésre, alvásra, nagyobb kényelemre lehet szükségünk. Ilyenkor érzelmileg is többet igénylünk másoktól, és kevesebbet tudunk adni nekik. Fogadjuk el önmagunkat, megváltozott szükségleteinket a gyász, a veszteség, a változások, a feszültségek idején is! Jó, ha hagyjuk, hogy begubózzunk a nagy átalakulások közben. Megadhatjuk magunkat ennek a folyamatnak, és bízhatunk abban, hogy valami új, izgalmas energia keletkezik bennünk. Hamarosan szárnyra kelünk, és elrepülünk.

Istenem, segíts, hogy el tudjam fogadni megváltozott szükségleteimet a gyász, a változás és a veszteségek idején.