Melody Beattie : Szeptember 02. TÁVOLODÁS A GYEREKEKTŐL SZERETETTEL

"Az  rendben  van,  hogy  engedjem  el  a  férjemet,  és  hagyjam,  hogy  elszenvedje  ennek következményét. De hogyan  engedjem el a gyerekeimet? Szülő lévén nem  vagyok felelős értük?" 

(A Névtelen Alkoholisták szervezetének egy tagja) 

A  gyermekeinkkel  szembeni  felelősségünk  más,  mint  a  felnőttekkel  szembeni. Gondoskodnunk  kell  róluk  anyagilag,  ki  kell  elégítenünk  fizikai  és  szellemi szükségleteiket. Gyermekeinket meg kell tanítanunk arra, hogy gondoskodjanak saját magukról - a cipőfűzéstől  kezdve  a  jövőre  vonatkozó  tervek  elkészítéséig.  Szükségük  van szeretetünkre,  és  útmutatásunkra.  Ha  egyszer  felállítottunk  bizonyos  korlátokat,  következetesen  meg  kell  erősítenünk  őket.  Olyan  környezetre  van  szükségük, amely  támogatja,  lelkileg  táplálja  őket,  hogy  fejlődhessenek.  Ahhoz,  is  segítség kell nekik, hogy kifejlesszék értékrendjüket. De  nem  kell  őket  szüntelenül  irányítanunk,  se  ellenőriznünk.  Az  általános  hiedelemmel szemben ez a rendszer nem működik. A fegyelmezés és a támogatás  igen,  de,  csak  ha  e  kettő  együtt  jár.  A  szégyenérzet  és  a  bűntudat  megzavarja  gyermekeink  tanulását  és  a  mi  szülői  funkcionálásunkat  is.  Gyermekeinkhez felelősen kell közelítenünk, és nyugodtan elszámoltathatjuk őket cselekedeteikről - koruknak megfelelően. Nyugodtan  hagyhatjuk,  hogy  gyermekeink  éljék  a  tehetjük. Keresd  az  hanem arra törekedj, hogy olyan emberként élj erőddel, aki egyben szülő is! Istenem, felelősében. támogatással és fegyelmezéssel érjek el eredményt.