Melody Beattie : Szeptember 25. KÖSS BÉKÉT A MÚLTTAL

„A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.”

(  Agathon  )

Ha ragaszkodunk a múlthoz – akár bűntudatunk, vágyunk, tagadásunk vagy

neheztelésünk miatt – értékes energiát pazarolunk el, amelyet a ma és a holnap átalakítására használhatnánk fel.

„Valahogy mindig a múltban éltem – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony – vagy megpróbáltam megváltoztatni, vagy hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a nosztalgia. Általában a kettő egyszerre működött bennem. Állandóan bűntudatot éreztem a megtörtént dolgok miatt. Azért, amit én tettem, amit mások tettek velem. A bűntudat akkor is tovább élt bennem, amikor már majdnem mindent jóvátettem. Valahogy minden az én hibám volt. Soha nem tudtam megszabadulni ettől. Évekig ragaszkodtam a dühömhöz, azt mondtam magamnak, hogy joggal haragszom. Rengeteg mindent letagadtam az életemből. Megpróbáltam teljesen  elfelejteni a múltamat, de igazából soha nem gondoltam át a dolgokat; a múltam olyan volt, mint egy sötét felhő, amely mindenhova követett, és sehogy se tudtam

lerázni. Azt hiszem, féltem elengedni. Féltem a mától, féltem a holnaptól. Most már jó pár éve annak, hogy elindultam a gyógyulás útján, és körülbelül

ugyanennyi időmbe telt, hogy megfelelő perspektívában lássam a múltamat.

Megtanultam, hogy nem felejthetem el, de ki kell gyógyulnom belőle. Át kell

éreznem a bennem élő érzelmeket, különösen a haragot, hogy aztán

elengedhessem. Abba kell hagynom, hogy magam vádoljam a fájdalmas

eseményekért, és el kell hinnem, hogy minden tervszerűen zajlott le, és hogy valójában minden rendén való volt. Megtanultam, hogy ne bánjak semmit, hanem hálás legyek érte. Ha a múltra gondolok, megköszönöm Istennek a gyógyulást, és az emlékezést. Ha olyasmi történik, amit jóvá kell tennem, megteszem és ezzel vége. Megtanultam úgy tekinteni saját múltamra, hogy együtt érezzek magammal, és bízom abban, hogy Felsőbb Erőm vezérelt akkor is. Békét kötöttem magammal és rájöttem, hogy a gyógyulás tett képessé mások gyógyulását is segíteni.

Ma már belátom, hogy a legkatasztrofálisabb események is segítettek

személyiségem formálásában, és fejlesztették képességeimet. Eljutottam oda, hogy ma már hálás vagyok a kudarcba fulladt kapcsolataimért is, mert ezek is segítettek, hogy ott lehessek, ahol vagyok. Megtanultam elfogadni a dolgokat bűntudat, harag, vádaskodás, szégyenérzet nélkül. Meg kellett tanulnom elfogadni azokat az éveket is, amikor bűntudatot és haragot éreztem, és szégyelltem magam.”

Nem irányíthatjuk a múltat. De átalakíthatjuk, ha elérjük, hogy kigyógyuljunk

belőle, és ha elfogadjuk mindazt, ami történt velünk. Tudom, hogy így van, mert ez az asszony én vagyok.

Mától hálás leszek múltamért. Azon nem tudok változtatni, ami történt, de a

múltamat átalakíthatom azzal, hogy erőmet birtokba veszem, elfogadom és tanulok belőle.